Munkába járás terepmotorral? Talariával vagy Sur-ronnal? Nem lehetetlen, és nem elvadult ötlet!
A Talaria Sting és a Surron Light Bee munkába járáshoz
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy van lehetőségem céges tesztmotorokat munkába járáshoz használni. A példányok amelyeket használok, jelenleg elég híresek és egyben egymás riválisai is, habár a múltjuk közös. Amikről itt szó van: Sur-ron Light Bee X City és Talaria Sting TL3000. Alapvetően mindkét motor hasonló paraméterekkel rendelkezik majdnem minden téren. Ugyan a Talaria, mint később belépő rivális sok “hibát” igyekezett kiküszöbölni, amiket a mondhatni szellemi elődje a Sur-ron Light Bee birtokolt, a hétköznapi közlekedésben mindkettő hasonló kvalitásokkal és paraméterekkel rendelkezik.
Pár fontosabb adat összehasonlításképpen
Talaria Sting TL 3000
Sur-ron Light Bee X 34 AH
Első benyomásra azt lehet mondani, hogy a Talaria 200.000 forintos árbéli differenciája nem egy túl nagy extra beruházás ha azt nézzük, mennyivel többet kapunk teljesítményben. Nem végeztem pontos piackutatást, hogy mennyibe kerülne a Sur-ron -t felfejleszteni, hogy tudjon annyit, mint gyárilag a Talaria. Valószínű, hogy több pénz lenne, mint amennyi a kettő közti árkülönbség. Röviden: a Talariával többet kapunk a pénzünkért. Habár ez a kis teljesítménytöbblet nagyon kellemes tud lenni. Viszont azt lehet mondani, hogy azon a felhasználási területen és módon, ahol és ahogyan én használtam őket (munkába járáskor) nem igazán lehet értékelhető különbségeket érzékelni.
Nézzük részletesen miről is van szó
Távolság és terep
Jelenleg Horány (Szentendrei-Sziget) és Óbudai távolságban közlekedek vele napi szinten (ca. 40 km oda-vissza), 90 %-ban aszfalton és nyomokban – főleg a szigeten – vegyes aszfalt és föld/földúton. Ebben a felállásban a SurRon vegyes használatra tervezett (városi/terep) – a kollega szavaival élve: mindenre és egyben semmire se jó – gumijaival komfortosabban lehet közlekedni, mint a Talaria rücskös terepgumijaival. A legszembetűnőbb különbség a nagy sebességgel kanyarodásnál érzékelhető: ez a Taláriával egy minden esetben kerülendő művelet. Emellett a terepgumi hangosabb is. Viszont ha esetleg földútra vagy füves szakaszra visz minket az utunk munkába járás során, akkor jobb a Talaria. Sur-ron-nal a tesztútjaim során nagyon szépeket csúszkáltam, amikor a horányi töltéseken száguldva füves részre keveredtem. Meg kell fontolni.
Impulzív indulás
Mint ahogy az a fentebbi összehasonlításban is látható volt, a motorok önsúlya közel megegyezik (ca. 60 kg) + a jelenlegi mosolygó hús rajta (ca. 85 kg = én) együtt 145 kg, amivel vígan megbirkózik mindkét gép. Nagyon könnyen egy kerékre lehet állni velük sport módban, bár ezt ne munkába járás során próbáljuk ki. Itt érdemes kitérni arra, hogy tapasztalatom szerint a Talaria gázkarja sokkal impulzívabb, agresszívabban lehet vele indulni, ami új felhasználóknak kihívás is lehet, viszont cserébe sokkal szebben adagolható, mint a Sur-ronnak. Ez az élmény 60 % töltöttség felett a legélvezhetőbb, 20 % töltöttség alatt mindkét gép finoman jelzi nekünk, hogy ne siessünk, mert nem fogunk gyorsabban menni.
Mind a kettő motornál érzékelhetően kényelmesebben lehet közlekedni, mint a hagyományos benzines, váltós motoroknál: késlekedés nélkül és igen lendületesen ki lehet lőni a zöld lámpáknál. Sokszor keresem a visszapillantó tükörben a forgalmat, de mindig mögöttem vannak valahol a messzeségben. (Érdemes lenne a gyártónak a tükörre külön matricát is feltenni: OBJECTS IN THE MIRROR APPEAR TO BE LOSING 😀 ).
Ez a kuplung és emiatt a kuplungolás hiányának, valamint az alul is sokkal nyomatékosabb és a benzineshez képest egyenletesebben terhelhető elektromotoroknak köszönhető. Dinamikus közlekedéssel, ahogy én szoktam közlekedni (90%-ban nyélgáz = 60/70 km/h átlagsebesség motortól függően) a hatótáv egy erős 50 km. Ezt nyilván lehet javítani ha az ember munkába igyekezve sokat áll a dugóban vagy ha tudatosan mindig betartja a 45 km/h sebességet, hiszen az akkumulátorok a sebesség növekedésévél exponenciálisan veszítik a töltöttségüket = ha gyorsabban megyünk kétszer gyorsabban fogy a töltöttség.
Ebben az ECO mód segít mindkét motornál, ami 45 km/h-ra limitálja a végsebességet. Ez a hatótáv csípős júniusi reggeleken le tudott csökkenni 40 km-re (szintén dinamikus közlekedéssel). Ez ugye az akkumulátorokra jellemző, hogy nem igazán szeretik az extrém hőingadozásokat. Egyébként általánosságban a Talaria kicsit többet tud menni mindig a Sur-ron-hoz képest. Egyéb viszonylatban nagyon strapabíróak az akkumulátorok. Bírják a rázkódást és egyenletesen megbízhatóak.
A hanghatások
A motorok egyébként nagyon csendesek. Egy luxus kategóriás mosógép alacsony fordulaton hallható hangját tudják legfeljebb produkálni normál fordulaton. A Talaria – talán a rücskös gumik és a zárt fogaskerekes áttételes hajtómű miatt picit hangosabb, mint a bordásszíjas primer hajtású Sur-ron. Érdekességképpen: mikor az ember tolja őket egy Predator kerregésre hasonlító hangeffektet produkálnak ami szerintem vicces.
Indítás és üzemeltetés
A pozitív élményhez az is hozzátesz, hogy a beindítás nagyon könnyű. A Sur-ron-nál: kulcs elteker, támasztó fel és mehetünk. Ez a Talariánál plusz egy lépés: kulcs elteker, támasztó fel, fék be + start gomb és mehetünk. Mindkét esetben sokkal gördülékenyebb az elindulás mint a benzinesek esetében: Nem kell berugdosni vagy köszörültetni az önindítóval. És mindig gond nélkül indulnak. Amiről eleinte nehéz meggyőződni hiszen alapjáraton semmilyen hangja nincs a motornak. Ezt meg kell szokni. Ugyanúgy sokkal gondtalanabb a közlekedés a korábban már említett kuplung és emiatt – az elektromotoroknál amúgy is feleselges – váltogatás hiánya miatt. A lábak így pihennek gyakorlatilag. Ez egyébként az egykerekezést is megkönnyíti a kalandosabb kedvűeknek, bár talán nem reggelente, munkába járáskor.
Összességében nagyon könnyen használható és üzemeltethető, jó értelemben vett igénytelen, strapabíró jószágok ezek a motorok. Könnyed kecses testük, az erős, robbanékony motorok és a relatíve kis méretük miatt nagyon könnyű munkába járás során az autók között és a váratlanul előforduló helyzetekben manőverezni. Az erős – és egyébként kerékpár – fékek nagyon szépen megfogják a motort. Farolni és stoppizni is lehet, ha szépen karban van tartva minden.
Kinek ajánlom?
A tesztelés előtt nem igazán volt tapasztalatom elektromos motorokkal és így különösebb véleményem se volt róluk, de mindenképpen pozitív élmény a velük való közlekedés. Ami kicsit szokatlan lehet, hogy az embernek meg kell szokni azt, hogy lehetőség szerint vigyen magával egy töltőt és úgy tervezze az útját, hogy vegye figyelembe a hatótávot indulás előtt. Vagy ejtsen útba a munkába járás során olyan helyeket ahol vészhelyzet esetén fel tudja tölteni a motort. Ebben egyébként a TRIP számláló segít, de én biztonság kedvéért mindig készítek egy fotót a kijelzőről indulás előtt.
A célközönség egy kicsit talán nehezen meghatározható első nekiindulásra, hiszen a belépőáruk sok lehet az átlagember számára. Viszont véleményem szerint érdemes azt mérlegelni, hogy ezért a pénzért mindkét esetben – ahogyan már korábban is említettem – egy alacsony költségekkel fenntartható és relatíve igénytelen, az arcra sűrűn mosolyt csaló gépállatot birtokolhatunk és használhatunk változatos terepviszonyokon. Az én tesztjeim alatt nem igazán került sor terepezésre, de az eddigi tapasztalatok szerint nagyon kezes jószágokról számoltak be azok, akik már használták. Egyszóval az áruk borsos elsőre, viszont hosszútávon megtérülő, hiszen a robbanómotor hiánya miatt jelentősen kevesebb a meghibásodások lehetősége, kevesebb a forgó-, kopó alkatrész. És nagyon sokoldalúan felhasználhatók.
Miért jó munkába járáshoz?
Ami talán hátrány lehet a karosszéria mérete és kialakítása miatt az az, hogy nem nagyon van tároló rekesz, ezért érdemes egy hátizsákkal nekiindulni az utaknak, amit munkába járáskor amúgy is megtennénk. Cserébe kecses, könnyű vázunk van és relatíve a méretekhez képest az akksi sem foglal el annyi helyet, mint sok korábbi, kevésbé korszerű elektromos motornál. Emellett nagyon jó a súlyelosztás is. Erre valószínűleg a tervezésnél külön figyeltek és ez hozzá járul – a korábban már említett – jó kezelhetőséghez.
Mindkét motor rendelkezik igen korszerű ledes világítással + irányjelzőkkel, ami alap munkába járás során. Véleményem szerint a Talaria fényszórója praktikusabb mivel jobban világít, állítható a szöge és megbízhatóbb, mint a SurRon-é, ami sajnos időnként hajlamos elfáradni. Emellett sokkal kisebb is a Talaria fényszóró, ami jobban passzol a motor arányaihoz, illetve egy letisztultabb, egyszerűbb megoldás, amit én preferálok. A SurRon-é nagyon szép egyébként.
Egy különlegesség még mindig
Horányban jelenleg még egy szokatlan jelenség az elektromos terepmotor, ezért sokan megnézik. A környéken sokan crossmotoroznak, így önmagában nem szokatlan, viszont az összélmény mindenképp más. Talán az eltérő hanghatás vagy az egyébként mindkét esetben igencsak pofás design miatt. Az emberek, akik kérdeztek a motorról most még nem igazán tudják befogadni: vagy drágállják, vagy ódákat zengenek és kampányolnak a benzinesek előnyeiről. Engem ez őszintén szólva nem igazán zavar. Munkába járás vagy sem, sajnos nem tudják miről maradnak le, de nem lehet mindenkit boldoggá tenni. Kaptam viszont sok visszajelzést is, hogy nagyon szép és mutatós mindkét motor.
Összességében én ajánlanám mindenkinek, aki terepmotorral tervez munkába járni. Évezredforduló van, a technika fejlődik, rengeteg a műszaki újdonság. Az elektromos motorozás is ékes példája ennek, hiszen egyre nagyobb teret hódít. Én személy szerint szeretek új dolgokat kipróbálni és kísérletezni, éppen ezért egyáltalán nem bántam meg, hogy betekintést kaphattam ebbe a szegmensbe, és javaslom ezt mindenki másnak is. A jövő már itt van és a jövő lehet menő is.